Tőkék a homokon
Nem a főutcán kezdték. Északnak mentek, a homokra, ahol a kadarka jól érezte magát. A városrész a nevét ezekről a sorokról kapta.
Orosháza 1744-es újratelepítése után a község első utcáitól észak–északnyugat felé, homokos talajon szőlőt ültettek. A telepesek — főként Tolna, Zala, Vas, Somogy és Veszprém vármegyéből — tőkéket és borkészítési tudást hoztak magukkal. A jellemző fajta a fekete kadarka volt; mellette kisebb mennyiségben fehér borszőlő is nőtt.
Szemenyei Béla, a múzeum történésze, pontosan a mai Szőlőváros helyére tette a sorokat: oda, ahol homokos talajt és dimbes-dombos vidéket találtak. Szabó Ferenc szerint a Szőlő városrészt ekkor még homok borította, és egészen a 18. századig a vármegye egyik legjobb borát termelték itt. Az orosházi bor a környező településekre eljutott, a csapszékekben is itták — és van forrás arra, hogy Prágában is itták.
Egy helyi hagyomány — Veres József nyomán — úgy tartja: amikor Dénes Sándor tanító a telepesekkel megérkezett, lovát egy körtefához kötötte, és a fa körül szőlőtőkéket talált. Lehet, hogy szépítés. A tőkeültetés ténye a későbbi iratokból biztos.
Szemenyei Béla; Orosházi Települési Értéktár; Szabó Ferenc; OrosCafé, 2026.